A faápolók nagy álma vált valóra.
A faápolás a kertészet talán legifjabb szakterülete. Születésétnapját 1904-re teszik, az Amerikai Egyesült Államokbeli Davey által írt, The Tree Doctor című könyv megjelenésének napjára. Az USA területe és népessége ebben az időben nagy iramban nőtt, Európa országai pedig gyilkos fegyverekkel rontottak egymásra. Persze, hogy legkisebb gondunk jóval nagy volt, mint a fák ápolása. Az idős fák számbavételét, azok ápolását Kaán Károly szorgalmazza a trianoni békediktátum után. Vezérlő elve, hogy a jelentősen megcsonkított országban a megmaradt értékeinkre fokozottan kell vigyázni. A természetvédelem atyjának alapművében az 1931-ben napvilágot látott, Természetvédelem és a természeti emlékek című művében külön fejezetet szentelt „az egyes fáknak mint természeti emlékeknek”. A hetvenes években a faápolás nagy élharcosa Radó Dezső lett, a FŐKERT nagyhírű igazgatója. Dolgos munkásesztendeit követő nyugdíjas éveiben sokat foglalkozik a faápolással. Ismereteket gyűjt, könyveket ír, népszerűsít, előadásokat tart a témában. Érdekes, hogy könyvei az addigiaknál részletesebben foglalkoznak a faápolással, de ezt a szót, hogy „faápolás” még nem írja le. Ezzel a kifejezéssel, talán a nyolcvanas évektől kezdünk megbarátkozni. Ebben az időszakbanteszi be lábát, vagy inkább csak bedugja lábfejét a szakma az egyetemre. A kertész- és tájépítész hallgatók ismerkedhetnek meg egy előadás keretében a faápolással. A következő lépés a faápolási tanösvény kiépítése az egyetem Budai Arborétumában, amiely kiválóan alkalmas arra, hogy a faápolás 18 mesterfogásásával a gyakorlatban ismerkedjenek meg a hallgatók. Az ügyön Tájépítészeti és Településfejlesztési Kar lendített még egy nagyot, amikor felvehető tárgynak meghirdette a faápolást.
Közben a faápolók egyre népesebb tábora egyesületbe tömörült. A lelkes tagság nagy erővel tolta a faápolás szekerét. Gyűjtötte a faápolás híreit, konferenciákkal, szakmai kirándulásokkal segítette a híráramlást, útmutatókban fogalmazta meg a mesterség alapvetéseit, faértékelési alkalmazást tett közzé és közben arról álmodott, hogy szeretett tudományát oktatják majd az egyetemeken.
Aztán egyszer csak minden csillag együtt állt! A faápolók, a Dísznövénytermesztési és Dendrológiai Tanszék, a Kertészettudományi Kar, a Kari Tanács, a Budai Campus és ki tudja, hogy ki mindenkinek a csillaga?
A Favizsgáló és faápoló szakmérnöki képzést két félévre szerveztük. A faápolás nyolc témakörét négy tantárgyba foglaltuk, amelyeket a „Soproni Erdészeti Egyetem” és a „Kertészeti Egyetem” oktatói mellett az egyesület gyakorlatban tapasztalt tagjai oktatnak. A hallgatóknak a tantárgyakból félévzáró vizsgákat, majd a képzési év végén államvizsgát kell tenniük. Talán, amitől a hallgatók a legjobban félnek, de a faápolás ügyét annál jobban segíti, az a szakdolgozat megírása.
Nem elég az oktatást meghirdetni, jelentkezők kellenek a beindításához! Az egy éve indult első képzésre több mint húszan jelentkeztek és fél évvel később, a legutóbbi jelentkezők éppen egyel voltak többen, mint egy tucat. Az első csoport hallgatói leadták már szakdolgozataikat, készülnek az államvizsgára. A második csoport tagjai pedig az első vizsgáikra tanulnak.
A jövő év első hónapjának derekán kapják meg okleveleiket az első faápoló szakmérnökök a szakma és az ápolásra váró fák nagy örömére.
Elindult a favizsgáló, faápoló szakképzés!
