Egy meglévő faállomány esetén – amennyiben nem áll rendelkezésre- legfontosabb:

• a fák adatainak felvétele,
• a környezet értékelése,
• a szükséges feladatok fontossági sorrend alapján történő kiírása

a fenntartható faállomány kialakítása érdekében. Ehhez alapvetően szükséges a fák értékének ismerete és annak a szabadtérnek a stratégiai “felhasználási” terve, ahol a fák állnak. Amennyiben egy faállománnyal nem foglalkoznak,

• annak értéke folyamatosan csökken, amortizálódik
• értékes fafajok helyét értéktelenek veszik át
• számos helyen invazív, vagy szaporább fafajok szaporodnak el, nem az épített környezetnek megfelelő (helyen) koncepció szerint.
• az elszaporodó fák műszaki károkozásokkal és késői visszaszorításuk esetén annak többletköltségével jelentős anyagi terhet rónak a közösségre.

Számos faállománnyal rendelkező tulajdonos forráshiányra hivatkozva “zöldterületi zsákutcába” kerül. A zöldterületen természetszerűleg bekövetkező “negatív” változások néhány év vagy évtized alatt csak jelentős többletköltséggel fordíthatók vissza. Jó példa erre a bálványfa elszaporodása közterületen. Elvben kötelesek megakadályozni a használók, mégsem foglalkoznak vele. A rossz helyen, gyorsan növekvő, törékeny fák esetében az idő előtti fakivágás nem kérdés.  Amennyiben rendezett, mesterséges városi környezet fenntartása a cél (márpedig jelenleg cél) addig a jelenlegi hozzáállás faápolói szemmel nem elfogadható.

A faápolók faállományok tervezését, vagy újratervezését legjobb szakmai tudásuk alapján más (főként építési) szakterületekkel egyeztetve, de a Megbízó bevonásával tudják alaposan átgondolt mérnökmunkaként kezelni. A nem megfelelő szintű faállomány kezelés személy- és vagyonbiztonságot veszélyeztethet és egyben az Alaptörvénnyel is ellentétes.