Fantasztikus élmény és egyben remek alkalom volt a Magyar Faápolók Egyesületének tagjaként a híres Bernády-fasor ostorfáit ápolni –  ezáltal szakmánk jó hírét vinni-, a marosvásárhelyi Sapientiát megismerni, Mátyás király történeteit felidézve kolozsvári sétát tenni, a Békás-szoros szépségében gyönyörködni, és a Pokol kapuján átlépdelni.  A varázslatos természet mellett a kulturális emlékek is Erdélybe hívtak bennünket.

Mi is lehetne szorosabb összekovácsoló erő, mint egy négy napos buszos kirándulás? Szinte észrevétlenül, de már szorosabban, nagy örömmel működünk együtt. A hosszú buszút akár gyötrelmesre is sikerülhetett volna, de Lukács Zoltánnak (egyesületünk elnöke) sikerült feledtetni velünk a lassú, zötykölődő órákat. Történelmi és kulturális ismereteink kibővítését vállalta izgalmas históriák felidézésével, magyar versekkel, idézetekkel megfűszerezve, miközben meg is csodáltuk egy-egy történelmi esemény vagy legenda színhelyét.  A személyes kedvencemmé a Hun- Magyar-Székely írás története és karakterkészletének megismerése állt, de ízelítőt kaptunk Ady Endre csucsai történeteiből, Mátyás király Kolozsvárjából.

Marosvásárhelyen már Dr. Kentelky Endre, a Sapientia adjunktusa várt bennünket, hogy bemutassa azt az egyetemet, ahol az oktatás teljes egészében magyarul folyik.  Az idő nem nekünk dolgozott, és jóllehet nem tudtuk valamennyi, arra érdemes kulturális intézményt és tárlatot megnézni, bepillanthattunk a Kultúrpalota állandó kiállításába és Cabuz Andrea kortárs festőművész galériájába. Andreát a látható és láthatatlan világ ihleti meg, engem pedig Andrea.  Hangulatokat ábrázoló, térrel és idővel játszó képei, maradandó emléket hagytak bennem és mivel egyik kedvenc időtöltésem az olajfestés, újból feltört bennem az azonnali alkotás vágya. 😊

A marosvásárhelyi szakmai programunk középpontjában a politikai vitáktól sem mentes, híres Bernády-fasor néhány fájának ápoló metszése állt. Be kell vallanom, kicsit meglepett bennünket a frissen csonkolt fák látványa, hiszen úgy tudtuk, hogy a fasor védetté nyilvánításáért komoly erőfeszítéseket tesznek. Ez így is van, ugyanakkor néhányan – balesetveszélyességre hivatkozva – inkább kivágatnák a százéves nyugati ostorfákat.  Ritka érték birtokában van a város, melyhez érzelmileg is kötődik a magyarság egy része, és mi a megóvásukért cselekedtünk.

A megfelelő engedélyek birtokában az Egyesület tagjai szakszerű ápoló metszést végeztek két fán is, bemutatva, mit jelent a gyakorlatban egy ép koronájú fa ápolása. A Sapientiáról néhány fiatal segítségünkre volt a terület biztosításában. Az ápolási bemutató végén, ők is kipróbálták a kötéltechnikát, a felmerült szakmai kérdéseikre pedig igyekeztünk kielégítő válaszokat adni.

Az utolsó napot a varázslatos Békás-szorosnál tett kirándulás, és egy felejthetetlen via-ferrata mászás koronázott meg Endre szervezésében. A sziklafalat jópáran meghódítottuk, a rögzített acélsodrony mentén, százhetvenhárom méter szintkülönbséget küzdöttünk le a Kis Cohárd csúcsáig. Jutalmunk a leírhatatlan látvány, néhány csodás fénykép és a kollégák elismerő pillantása volt. Fantasztikus napok voltak, melyeket a vacsora utáni Csíki sör melletti beszélgetések tettek abszolút felejthetetlenné.

Köszönjük!

Halmi Zsuzsanna