Tisztelt Magyar Faápolók Egyesülete, Kedves Faápolók és Favizsgálók

Csapatunkkal február végén a milánói Myplant&Garden szakkiállításon jártunk. A több faápolással kapcsolatos kiállító közül a Formazione 3t érdekes gyakorlati bemutatókat tartott például döntési technikákról, alpintechnikáról, mentésekről, helyes vágási technikákról és a faápolásról. Nagy szeretettel fogadtak, amikor kiderült, hogy hasonló dolgokkal foglalkozunk Magyarországon, és épp nemrég zajlott ott az éves szakmai konferencia. Az egyikükkel folytatott beszélgetést felvettem, és írásos formában osztanám meg egyesületünk kedves tagjaival.

Név: Fernando Albert
Kor: 36 év
Nemzetiség: Spanyol, 15 éve Olaszországban él és dolgozik.
Képzettség: Jogi egyetem (Barcelona), European tree worker minősítés (Olaszország)
Foglalkozás: Minősített faápoló, Erdészeti és faápoló ismeretek oktató

-Mivel foglalkozol Fernando?
-Saját vállalkozásom van. Télen a metszések vannak túlsúlyban, tavasszal döntések és koronabiztosítások, illetve némi fitopatológia. Németországban és Ausztriában is dolgozom, meghívás esetén.
Emellett van egy egyesületünk. Olaszország különböző régióiban tevékenykedő kollégáimmal összefogtunk, és oktatási programokat dolgozunk ki, mi magunk oktatunk, és most adtuk ki az első olasz faápoló segédletet.

-Hogyan lettél European tree worker?
-Úgy, hogy letettem a vizsgát itt, Olaszországban. Erre sok éves gyakorlati tapasztalattal és nagy elméleti tudással rendelkező faápolók jelentkezhetnek. Magad készülsz fel, a munkáddal és sok tanulással, utánaolvasással. Shigo, Peter Glück, Rimbaud Gilles könyvei az alapok.

-Mi kell ahhoz, hogy faápoló lehess Olaszországban?
-Legálisan dolgozhatsz már egy alpin képzéssel és egy láncfűrész kezelői papírral. Az első képzés egy hét, a második mindössze két nap. Ez komoly problémát jelent, és változtatni szeretnénk rajta.
Ezért is hoztuk létre az egyesületet. A kurzusaink viszont egyelőre nem kötelezőek, de próbálkozunk ennek bevezetésével. Ehhez törvényi változtatások kellenek, ami azonban már politika. Megírtuk és kiadtuk a segédletet, most pedig a kormánnyal történő egyeztetések következnek, ami elég nehéz ügy.

-Milyen képzéseitek vannak?
-Vannak erdészeti és faápoló kurzusaink. A faápolóknak alap-, döntési technikák, speciális döntési technikák, rigging és haladó alpintechnikai képzéseket ajánlunk. Most készül a helikopteres bontás kurzusunk, és European tree worker felkészítőt is tervezünk hamarosan.

-Hogyan látod a faápolás szerepét Olaszországban?
-Sok a különbség Németországhoz, Ausztriához képest. Ott sokkal könnyebb dolgozni. Bár itthon is sok a munka, de szívesen megyek néha külföldre, mert nagyon szépek és óriásiak a fák, illetve magas a szakértelem. Olaszországban nagyon sok változtatni való van a faápolás terén, hiányzik a faápolás kultúrája. Sok a csonkolás még mindig…Kormányzati szinten sem úgy foglalkoznak vele, ahogyan kellene. A lakosság felé irányuló érzékenyítést nagyon fontosnak tartom, ezért is csináljuk az expókat, megjelenéseket, hogy ezen változtatni tudjunk.

-Eljönnél-e Magyarországra megosztani a tapasztalataidat vagy esetleg versenyezni?
-Mindenképpen! Nagyon fontosnak tartom azt, hogy akik ezzel foglalkoznak találkozzanak egymással, és beszélgessenek. Azt gondolom, hogy egyre többen vannak és lesznek ebben a szakmában, és elengedhetetlen a nemzetközi tapasztalat-megosztás.

-Mi a legjobb fás élményed?
-Nem tudom, hogy ezt oktatóként elmondhatom-e (nevet)!? Ha Palermóba, Szicilíába utazom, ott van egy fa, amit nagyon kedvelek, egy Ficus magnolifolia elastica. Ez egy 20 méteres fa, nem túl magas, viszont 45 méter átmérőjű a koronája. Ha meglátom ezt a fát, akkor nem tudok ellenállni és minden felszerelés nélkül, mezítláb fel kell másznom rá! Érzem a fát a kezemmel és a lábammal, kesztyű és cipő nélkül. Ez mindent felülír. De ilyet alpintechnikai biztonsági oktatóként nem mondhatok…

-Az eddigi pályafutásod során előfordult-e baleset veled vagy körülötted munka közben?
-Igen, nem túl komoly, de kétszer-háromszor is előfordult.
Oktatás közben le kellett mentenem egyszer egy tanulót, mert bepánikolt a fa tetején, és nem tudott megmozdulni. Nagyon nehéz volt megnyugtatni, hogy le tudjam hozni. Minden pszichológiai ismeretemre szükség volt.
Még egy eset volt, amikor egy tanulónak a válla kiment, és őt kellett lehoznom. Az egyszerű ügy volt.
Munka közben egyszer pedig egy nagy fát döntöttünk, és a rönk rágurult az egyik munkás lábára. Traktorral kellett elmozdítanunk, hogy kiszabadítsuk a lábát. Szerencsére nem lett maradandó károsodása, és most is dolgozik.
Mindig akkor fordulnak elő egyébként a balesetek a statisztika alapján, amikor már a munka nehéz, veszélyesebb része megvan. Akkor összpontosítasz és teljes a koncentráció. Amikor már befejeznéd, mennél haza, az a legveszélyesebb része valójában a munkának. A mászónak a földön is ugyanúgy kell figyelnie! Sok kollégának volt balesete úgy, hogy már leért a fáról. Mindig az utolsó vágás a legveszélyesebb.

-Hogyan látod a jövődet?
-Nehéz kérdés, mászóként nem dolgozhatsz 75 éves korodig. Remélem, hogy folytathatom az oktatói munkát. Taníthatok, együttműködéseket alakíthatok ki a helyes faápolási irányok kidolgozásában. Az biztos, hogy fákkal szeretnék foglalkozni. Keresgélem majd a lehetőségeket. Nagyon sok fiatal faápoló jön majd és fontos szerepük lesz a jövő alakítása szempontjából. Az erdészet pedig még fontosabb a jövőt illetően! Az erdők ugyanis nagy területeket borítanak. A városi faállományok elhanyagolható méretűek az hozzájuk képest, és leginkább jóléti funkciójuk van.. Az erdő viszont a bolygó jövőjének a kulcsa! Erdészeti kurzusaink is vannak, azt is tanítjuk.

-Sok-sok éve dolgozol a fákon, a fákkal. Az éghajlat közben változik. Olaszországban látsz-e, és ha igen, akkor milyen változásokat?
-Ez egy nagyon szép kérdés. Nagy a probléma Olaszországban, mint ahogy mindenhol máshol is. Sok faj sínylődik nálunk, vagy pusztulófélben van, vagy már el is tűnt. Például a Betulus alba, Picea abies, a Juglans és Fagus fajok. A fáknak lassúak az életfolyamataik. Amikor a problémáikról beszélnek, akkor azt nem tudják pár percben elmondani, mint az emberek. 5-10 évbe telik nekik ezeket elmondani. Amikor pedig mi ezeket a tüneteket észrevesszük, akkor már legtöbbször túl késő. Azt is látjuk, hogy ezzel a folyamattal új fajok érkeznek, mint például az Ailanthus, ami tökéletesen alkalmazkodik, ellenálló és szaporodik.
Amikor elmegyek Németországba és 2-300 éves tölgyeken dolgozom, amik pusztulnak, akkor azt kérdezem, miért van ez? A válaszom pedig a klímaváltozás. A fák 5-10 évig próbálkoznak, alkalmazkodnak, de ennyi idő után kifogynak a tartalékaik, és pusztulni kezdenek. Ezeket a folyamatokat tehát látom faápolóként más országokban is, más fajoknál. Olaszországban minden gyorsabb, mivel mediterrán éghajlaton élünk, mindössze rövid csapadékos időszakkal. A nagy fáinknak pár aszályos év elviselhető, de ha ez 5-6-10 évig ismétlődik, az már nagy baj.

-Van-e valamiféle erre vonatkozó kormányzati stratégia?
-Jövő héten egy konferenciára megyünk, ahol erről lesz szó. Arról beszélgetünk majd, milyen fajokat alkalmazzunk városi fásításoknál. Igazából már megvan a legfőbb faj, amit először nagyon nem szerettünk, mostanra a véleményünk azonban változik. 5-10 éve inváziós faj volt, most ez az, ami bírja, és talán ez lehet a megoldás: az Ailanthus.

-Köszönöm szépen a beszélgetést!

-Köszönöm a lehetőséget, találkozunk nálunk vagy nálatok!

Jancsó Márton

Szentendre, 2023.03.20.