Egy felvidéki kirándulás nyomán
A Magyar Faápolók Egyesülete Felvidéken tett kirándulás több arborétumban és kastélykertben. A kirándulás egyik állomása Ürmény, Szlovák hivatalos nevén Mojmirovce, a Hunyadi kastély és kertje volt. A kastélykertben és a kastély melletti kevésbé ápolt területen több idős, kezelt fát csodálhattunk meg, mely számunkra szokatlan módon volt leápolva. A nagy, elkorhadt vázágak csonkjait a faápolók nem vágták le az ágalapnál, hanem a fán hagyták. Mintha siettek volna?
Másnap aztán Galántán, az Esterházy kastély szépen felújított kertjében tapasztaltuk ugyan ezt. Pedig itt gyönyörködtünk egy példásan szépen ápolt nagy koronájú akácban is. Tehát megbizonyosodhattunk róla, hogy szakértő kezek ápolták a park fáit, tehát a száraz csonkok nem hanyagság miatt maradtak a fán. A kertet a park kertésze mutatta be, ráadásul magyarul, így rá tudtunk kérdezni a furcsa száraz csonkokra is.
A kis csapatunk néhány világlátott tagja említette, hogy hetekkel ezelőtt Pozsonyban meghallgatott egy előadást az idős fák metszésének új módszeréről, és egy másik társunk rögvest az arcképcsarnokban kereste ki azt a cikket mely éppen erről a módszerrel szól.
Magyarországon általános az a nézet, hogy az ágakat az ágalapig kell visszametszeni. Csak a metszlap kialakításának a módjában teszünk különbséget attól függően, hogy élő, vagy száraz ágat vágunk le. A módszer eredet a Shigo ajánlása, melynek alapelve a fa természetes védekezési rendszerének megóvása. A Shigo féle módszer a palástsíkra metszés gyakorlalát váltotta fel, mely annak előtte még az ágalapot is eltávolította és az elágazásnál a védekezési rendszert kialakító szöveteket is megsértette.
Ez az új módi gyakorlatilag távolabb tolja a metszlapot az ágalaptól. Sőt azt javasolja, hogy egyes esetekben ne is alakítsunk ki metszlapot. A pontos recept úgy hangzik, hogy ha a száraz ágcsonk, ha nem veszélyes, tehát nem fog leszakadni, vagy ha leszakad akkor sem okoz kárt, akkor érintetlenül hagyjuk fenn a fán. Tehát ha száraz ág, vagy nagyobb ágcsonk van a fán, akkor azt először próbáljuk meg letörni. Ezzel lekerüljük a fűrészelést. Ha az ág, vagy az ágcsonk nem törik le, akkor kurtítsuk meg, olyan rövidre, hogy a fán maradó csonk még elég távol legyen az ágalaptól, de már ne legyen veszélyes. Ezt pedig úgy tegyük, meg, hogy a kijelölt helyen ne vágjuk teljesen át az ágat, hanem csak vágjuk be és aztán törjük le. Így a fán nem metszlap marad, hanem egy természetesebnek látszó törött csonk. Éppen olyan, amit mi furcsáltunk.
De mi szól a számunkra új módszer mellett? Iben Margrete Thomsen, a Koppenhágai Egyetem munkatársa, kollégánk által fellelt előadásában azt írja, hogy minél távolabb alakítjuk ki a metszlapot az ágalaptól:
- annál kisebb metszlap, mert az ág dongás alakú,
- lassabban ér el a korhadás az ágalaphoz, mert hosszabb utat kell megtennie,
- tehát időt kap az ág a védekezési zóna kialakytásához,
- élő szövetet nem kerül napvilágra, mivel a száraz csonkot választunk le,
- nem szárad ki a fa metszlapon keresztül, mert nincs élő szövetben ejtett metszlap,
- kevesebb munkával és ezzel kisebb költséggel végezhető el az idős fa metszése,
- ezért kisebb költséggel végezhető el az idős fa metszése,
- kisebb a kéregkárosodás kockázata, mert az ágalaptól távol törünk, vagy vágunk.
És én még megtoldanám az előnyok sorát egyel, kettővel:
- az így ápolt idős fa jól néz ki
- nem zaklattuk élő szövet levágásával.
Ezzel pestiesen szólva meg is vettem az új módszert. Oly annyira, hogy ott, akkor Galántán az Esterháy cukrázda kellemes teraszán, egy illatos presszókávé és egy ínyenc Esterházy tortaszelet élvezete közben meg is hívtunk vendéglátónkat és két társát Szarvasra, ahol éppen faápolóink tudását szeretnénk összemérni.
Magam remélem, hogy hasznos lesz a találkozó.
Lukács Zoltán
Vörösmarty Mihály szülőfalujában, 2022. esztendő, Nap havának, 25. napján